Welcome to Blanca Suárez Daily, your 24/7 online and leading source dedicated to Blanca Suárez since 2012. Known for El Internado, La Piel que Habito and El Barco, she will be star in Jaguar, El Cuarto Pasajero and Les Cinephiles shortly. Here you will find all you need to know about our idol including the largest picture gallery on the net, the latest news, videos and much more. Don’t forget you can also find BSD on Twitter. Make sure to follow us for all the new updates. I hope you enjoy your stay and come back soon!

000004.png
000005.png
000003~0.png
000002~0.png
000001~0.png
000001.png
000003.png
000002.png
By Laurine on October 24, 2015 0 Comments

Feltöltöttem a galériába Blanca csütörtöki blogbejegyzésének képeit, a szöveg fordítását pedig el is olvashatjátok.

„A tegnapi egy nagy nap volt”. Ez a mondat jellemzi a szülinapokat. Egész évben ezt a napot várod, de amikor elérkezik, úgy érzed, úgy halad el melletted, mint a villám, és próbálod élvezni, hiába érzed rövidnek ezt a napot. Fura, ez a nap tele van érzelemmel. Egy filmpremier szinte mindent kiszív belőled, elveszi minden idődet és energiádat, azt se tudod, hol áll a fejed, és próbálod túlélni a napot, de tudod, hogy még másnap is szinte használhatatlan leszel… És persze, hogy a másnap a szülinapom. 27. Így van. Tökéletesen igaz ez (és minden évben így reagálok), mindig azt gondolom: „anyám, mindjárt 30 leszek”.

21.-én, szerdán felhős napra ébredtünk, munkanap volt, mindenkinek dolgozni kellett. Előző este nagyon későn kerültem ágyba, hiszen a Mi gran noche premierje volt, körülbelül reggel 7-ig tartott, mert csak beszélgettünk és beszélgettünk, és ezek azok az éjszakák, amikor éjszakának nevezed még a későhajnali órákat is, mert akkor érsz haza és inkább már le sem fekszel aludni. Amikor este csak pár sört ittál meg, másnap nem kívánsz mást, csak hogy végre ehess, így „reggelire” jöhetett egy kis mirelit pizza, sütő bekapcs, pizza kiolvaszt. Kezdjük az ünneplést egy igazi ünnepi reggelivel tudva, hogy már a szülinapom van, hiszen hajnalodik. Aztán már azt veszed észre, hogy a napsugarak átsütnek a redőnyön, tudod, hogy már dél van, de még tudnál aludni, és ideges is vagy. M és pár barát átjöttek ebédelni carbonarát és húsgombócot (egyszerű, de isteni). És a nap végén rájössz, hogy ez egy egyszerű nap, csak végig azokkal vagy, akik évek óta melletted vannak jóban-rosszban, közben próbálsz válaszolgatni a felköszöntő üzenetekre, hívásokra, jókívánságokra, és arra törekszünk, hogy legalább pár órát különlegessé tudjunk tenni. De egyébként jól eső érzés, hogy rájössz, kiknek jutsz eszébe akár egy üzenet, hangulatjel vagy akármi erejéig ezen a napon…. És vannak olyanok, akiktől várnád, de nem jutsz eszükbe. Igen, történnek ilyenek.

A délután eltelt, beköszöntött az őszi este, nekem az október 21 véget ért, így elmentem moziba. A Marte-t választottam, popcorn és üdítő, majd ezután vacsora a családommal. Nem tudtunk mindannyian jelen lenni, így csak kis ünneplés volt, szóval a gyertyákat majd máskor fújom el. Ami a legkevésbé hiányzott ezen a napon, hogy a küszöbömön ott várjanak a paparazzok, kivillogtassák a szemeim, és prezentálják, hogyan telik a szülinapom másodpercről másodpercre, mintha másnak nem lenne (tudom, hogy ez a munkájuk, de nekem pedig az életem, és legalább ezen a napon lenne egy kis nyugtom). És igen rájössz, hogy ez csak egy tipikus nap, aminek a végén magadba fordulsz. Elgondolkozol azon, hogy ez nem volt olyan izgalmas, mint amilyennek tervezted. Csak egy nap volt, egy nagyobb mérföldkővel. Szóval másnap felébredtem, és azokat akartam megtenni, amit a szülinapomon nem tudtam, vagyis elhagyni a házat anélkül, hogy objektívek lennének a képemben, és menni a dolgomra: olyanokat, amiket minden normális ember (például én) csinálna a szülinapján. Sétálni egyet a kutyámmal a parkban, élvezni a levegőt és a napot, jó társaságban megebédelni, bejárni Madridot. Van ennél jobb terv? Pistacho egész nap velem volt, ő életem társa… Egy másodpercre sem akarok tőle elszakadni, úgyhogy egy olyan éttermet kerestem, ahová őt is bevihetem. Egy régi barátnőm, María említett egyet az Alcalá közelében: El perro y la galleta (A kutya és a sütemény- szerk). Egy szépséges kis hely, remek kiszolgálással, barátságos, közvetlen alkalmazottakkal. És természetesen az egyik kedvencemet rendeltem: spagetti húsgolyókkal, na de itt hogy hívják ezt a tálat? Mi más lehetne, mint La dama y el vagabundo (Suzie és Tekergő- szerk). Milyen jó már! Tényleg csak ajánlani tudom ezt a helyet. Tudom, hogy sok helyre a higiénia és tisztaság miatt nem tudok elmenni a legjobb barátommal enni egyet, vagy meginni valamit… De bárcsak (Madridban azért már észrevettem, hogy változik a helyzet) az emberek, akiknek van kiskutyájuk, tudnák magukkal vinni éttermekbe, hasonló helyekre őket, hogy egész nap együtt lehessenek, mert én is vele lennék. Mert valljuk be, sokszor az ember sokkal rosszabb, mint bármilyen állat (tanítatástól elkezdve a tisztaságig). Én el tudnám vinni a kutyámat bármilyen helyre, étterembe, boltba, mert tudom, hogy jól nevelt, és senkit nem zavarna. Tiszteletteljes, és nem zavar senki mást. És most is… Egész nap vele voltam, órákon át intéztük az ügyeimet, mentünk fel-alá, még vásároltunk is ajándékokat a barátok közelgő szülinapjaira. Van olyan, hogy otthon vagyunk és tanulunk új dolgokat. Van olyan, hogy csak pihenünk nyugodtan, relaxálunk. Mindig az adott pillanat teszi tökéletessé a napot. Nem kell szülinapnak, Szentestének, szilveszternek lennie, hogy az a nap legyen a te nagy napod. Bármelyik nap magára öltheti ezt a napot, csak neked kell azzá tenned a cselekedeteiddel, és élned kell a lehetőségekkel.

Szeretettel,

B.

Fordította: mklau