

Blanca mai blogbejegyzése:
Ahogy már a múltkor is mondtam, sok dolog kivilágosodott bennem, a hatalmas lelki hurrikán után. A nagy-nagy vihartól Andorrára rohantam síelni pár napot. Átestünk néhány egyeztetésen a munkatervben, elrendeztük a dolgainkat, majd fogtuk a snow boardokat, kocsiba pattantunk, és indulhattunk is. Pistacho is jött, aki először meginogva vette tudomásul az úti célt, de végül… élvezte a havat!
Néhány napos kikapcsolódás, telelés a friss levegőn, a hegyek között. A hó? Kicsit katasztrofális, de barátaim, néha meg kell őrülni, mint mi, hogy áprilisban megyünk síelni. De egyáltalán nem volt semmi! Kásás volt a hó? Kit érdekel, a pálya tele volt snack-árusokkal, az idő jó volt, a hegyekben rövid ujjúban kifeküdhettem, vagy élvezhettem a kilátást egy szelet pizzával a kezemben. Persze azért voltak időszakok, amikor olyan rétegesen néztem ki, mint egy hagyma. De néha elég volt egy Woolbrich kabát is, ami olyan vastag és meleg volt, hogy az elég is volt. Egy ilyen mindig velem van, ahogyan a csizmájuk is, ezek melegen tartanak és élvezhetjük az életet!
Azt tapasztaltam, hogy fenn a hegyekben nincs szükség ezer réteg ruhára, elég a kevés ruha, de az legyen hatékony. A jól hőszigetelt ruhák sokkal hatásosabbak, mintha felvesz az ember három pulcsit. Ami fontos: sapka. Ha megizzad a fejed, ne hagyd, hogy megfújja a szél.
Elkerülhetetlen a visszatérés a munkához, de ezek a napok oázisként hatottak rám. Napokig csak melegítőben, sportcipőben voltam. Még táska se kellett, mert az összes dolog, amire szükségem volt, elfért a zsebemben. Pistacho szemében is ott volt a csillogás, ahogyan szabadon futkározhatott, ugrálhatott kőről kőre, és hozhatta vissza a labdát az eldugott ösvényekről.
Szeretettel,
B.