Mai blogbejegyzés:

Nem fogok azzal újat mondani nektek, hogy tiszta szívemből szeretem a kutyámat. Sőt, azt mondanám, hogy senki mást nem szeretek ennyire. Lehet, hogy ezért is használom, a szeretem (szerelemből) szót (amar-szerelemből szeretni, querer– szeretni, itt amar– szerk), ami túlmutat a sima szeretleken (itt querer– szerk). Pistacho, szeretlek (amar-szerk). Sok idő eltelt 2014 júliusa óta, amikor írtam egy „Pistacho, a legjobb fiú” című bejegyzés – köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, és adta tovább és tovább, hogy olvassák többen-. Igen a mostani posztban is ugyanaz a fotó szerepel, mert ez az egyik kedvencem, mutatja, hogy mindig együtt vagyunk. Abban az írásban meséltem nektek arról, hogy került hozzám ez a kis tacskó, hogy mennyit beszélgetek vele, hogy meg vagyok arról győződve, hogy mi ketten milyen jól megértjük egymást. Írtam arról is, hogy milyen lenyűgöző, ahogy kialakul a a kapcsolat, a kötődés az ember – nem szeretem azt a szót, hogy gazda, tulajdonos, úgy érzem, mi nem így vagyunk Pistachoval – és kutya között. A viselkedéséből, abból, hogy megpróbál utánozni téged, meg tudod mondani, hogy mi baja van, és ő is tudja a te gondolataidat… Olvassa a szavakat a fejedben, igazi telepatikus kapcsolat.

Tudni, hogy Pistacho otthon vár, ez a legboldogabb gondolat, ami bennem lehet. Mindegy, hogy csak fél órára ugrottam ki ügyeket intézni, vagy egy teljes hónapot elvoltam másik városban forgatni. A szeme, az arckifejezése, a körmei kopogása, ahogy szalad elém… hihetetlenül boldoggá tesz. Imádom, mikor készülődök valahova, és legyen szó, ruháról, cipőről, mindig látom a szemeiben, hogy jóváhagyja az adott darabot. Nem fogjátok elhinni, de minden frizurát és sminket kipróbáltunk az események előtt Nataliaval, mikor Pistacho is ott volt.

Azt már tudjátok, hogy a munkám miatt sokat vagyok távol otthontól, és ilyenkor többnyire a családom és a barátaim vigyáznak Pistachora, erre a jó fiúra. Éppen ezért, amikor a városban vagyok, mikor otthon vagyok, minden lehetséges percet szeretek vele tölteni. Szeretem, ha mindenhol mellettem van, és nem kell külön lennem tőle. És itt van a lényeg: a kutya nem mehet veled mindenhova, ahova csak akarod. Ez nekem nagyon nem tetszik. Olyan nagyon irigy tudok lenni, amikor elvagyok egy másik városban, és ott látom, hogy a kutyák nincsenek elnyomva, hanem igenis tervbe vannak véve, egyenlően az emberekkel. Azt akarom, hogy itt is így legyen. Mindenhová a jó kis fiammal akarok menni. Sehova az Pistachom nélkül.

Ezen elv alapján megyek mindenhova (kávézók, bárok, éttermek), olyan helyekre, amik lehetővé teszik, hogy kutyával mehessek, helyek amik „kutya-friendly”-k. Több helyet is ismerek városokban, de most pár madridi tippet fogok adni, mert itt vagyok Pistachoval a legtöbbet. Elmondom, mint mindig: sokkal több van, mint amit leírok. De majd azokról írok másik bejegyzésben, másféle tapasztalatokkal. De most kezdjük ezekkel:

– a Navaja, Malasaña-ban. Istenem, de szeretem Madridnak ezt a környékét… Napokat tudok itt sétálni. Az egyik csatangolásom során fedeztem fel ezt a kis mesés éttermet, ahol nagyon jól tud lakni az ember exotikus ételekkel, mint például kagyló földimogyoróval vagy gyömbérrel, vagy például ehetsz vágyfokozóként titulált osztrigát, esetleg polipot roston, bundás ibériai sertést, vagy akár északi pörköltet. Tudom, hogy ezek ritkaságok, de nagyon isteniek. És, ami a legfontosabb, hogy a kutyákat tárt karokkal várják.

– a Vega, Malasaña-ban. Nem kell vegetáriánusnak lenni, hogy az ember kiélvezze ezt az éttermet a Calle de la Luna-n. Itt amit főznek, ahogy főzik, és ahogy felszolgálják, az leírhatatlan. Én azt ajánlom, hogy a főétel előtt, mindenképp rendeljetek – ha itt jártok – előételnek humuszt, olajbogyót és mindenféle finomságot. Aztán jöhet a nagy buli: gombakrokett, currys zöldség thai módra, aztán sajttorta – tej nélkül, szójával-, és természetesen veled lehet a szőrös kis barátod.

– a Buns & Bones, az Antón Martín piacon. Egyszerűen függője a különleges ázsiai szendvicsüknek. Tökéletes a kenyér, tökéletes a feltét, tökéletes minden. És amit a legtökéletesebb, a kenyérnek olyan puha a bele… Istenem. Több fajta van, és minden alkalommal, mikor újat kérek, azt hiszem, annál jobb nem lehet. Dugig lehet magad itt enni… Pistacho is kipróbált már párat, és látszott rajta, hogy imádja.

– a La Hummuseria, Chueca-ban. Itt a humusz függőséget okoz, amikor a kenyért mártogatni kezded bele, ha egyszer elkezded, nincs megállás. Ha szeretitek a humuszt, akkor ez a ti helyeitek, mert egy igazi mennyország. Van hagyományos, citromos… Saláták, minden… Könnyű megtalálni, mert az emberek a kutyáikkal esznek. A kulcs náluk a nyugalom, és a jó viselkedés.

Sokszor, amikor sétálok az utcán, és látom az üzleteknél (legyen szó bármilyenről), hogy kiraknak egy tál vizet legalább, hogy a közeli kóbor kölyök tudjon inni, megdobban a szívem. Az az igazság, hogy minden idő közül az a legjobb, amit a kutyáddal tölthetsz.

Sok puszi, és Pistachotól nyalakodás (aki minél több új helyet szeretne kipróbálni,

B.