Welcome to Blanca Suárez Daily, your 24/7 online and leading source dedicated to Blanca Suárez since 2012. Known for El Internado, La Piel que Habito and El Barco, she will be star in Jaguar, El Cuarto Pasajero and Les Cinephiles shortly. Here you will find all you need to know about our idol including the largest picture gallery on the net, the latest news, videos and much more. Don’t forget you can also find BSD on Twitter. Make sure to follow us for all the new updates. I hope you enjoy your stay and come back soon!

QMD21---25-Septiembre-2021.png
Supertele_Espana_-_18_Septiembre_2021_page-0025.jpg
Supertele_Espana_-_18_Septiembre_2021_page-0024.jpg
Guerlain_Hola_073.jpg
Guerlain_Hola_074.jpg
Guerlain_Hola_075.jpg
Guerlain_Hola_076.jpg
Guerlain_Hola_091.jpg
By Laurine on October 05, 2015 0 Comments

Ma sem kaptunk új képeket Blanca blogján a színésznőről, de a bejegyzést már el is olvashatjátok.

Péntek este olyat tapasztaltam, amit veletek is meg szeretnék osztani. Egy fárasztó hét után a péntek májusi esőként érkezett. A terv? Mozis este kis nassolással (amit a paparazzok olyan ultra érdekesnek tartanak, hogy úgy döntenek követnek végig, és nagyon közel merészkednek, és amikor azt mondom nagyon, az tényleg nagyon. És akkor úgy döntenek, még ott is kattogtatják a gépüket, mintha még nem láttak volna ember moziba menni). Több ötlet is volt, hogy mit nézzek, de pár nappal ezelőtti anyukám „mozis délutánja” a barátnőivel egyértelművé tette a döntést: Az ismeretlen Dani de la Torre-tól (mostanáig ismeretlen, nekem legalábbis, de azt hiszem közelebbről meg kéne ismerkedni vele). Anya azt mondta: „Ha könnyen emészthető filmet akarsz, hát ez nem az. Lesújtó! De egy remekmű!” Hónapok óta beszédtéma volt ez a film, és azt hiszem, hogy hiába mesél róla egy olyan, akiben megbízol, neked meg kell nézned, hogy magad győződj meg róla, hogy milyen, akár tetszik akár nem. Úgyhogy megvettem a vödör popcornomat, egy üdítőt és futás, mert már késésben voltam, besiettem a terembe a helyemre, hogy egy másodpercet se kelljen kihagynom.

Nem nagyon tudom, hol kezdjem. Bár a cselekmény csak kitalált, mégis van a filmnek mondandója. Ez csak egy film, egyértelmű. Amit csinálnak, abszolút minden színész, az természetfeletti, nyilvánvalóan Luis Tosar-ral kezdve, akinek az alakításától a hajad égnek áll (jó értelemben), aztán ott van Javier Gutierrez, Elvira Minguez vagy a fiatal Paula del Río, akitől megremeg a láb minden képkockánál. A film tele van akcióval, szorongással. A színek és fény fesztiválja, komolyan. A főcselekmény egyszerű: Carlos (Tosar) reggel a két fiával, autóval indul az iskola felé, de útközben telefonhívást kap, miszerint a kocsi alá bombát szereltek, ami felrobban, ha elhagyják a helyüket, és ha nem fizet ki egy hatalmas összeget. A film többnyire egy terepjáró belsejében játszódik, ahol kialakul egy teljesen új személy, az alatt az idő alatt, míg a városközpontból eljut egy galíciai kisvárosba. Úgy kezdődött, mint egy átlagos nap az életükben, de aztán az életükért küzdöttek.

Néha láttam saját magam, ahogy hirtelen visszatérek a testembe, és nyitott szájjal (szószerint) kapaszkodtam az ülésbe. Szokásom mocorogni rengeteget filmezés közben, de nem azért, amiért sokan mások, nehogy bealudjanak a hosszú filmeken (igen, ez nagyon rossz hátulütője tud lenni egy filmnek, hogy úgy elnyújtják a cselekményt, hogy unalmassá teszik a végére, és pálcikákkal kell kifeszítened a szemed, hogy ne aludj), hanem mert átélem a karakterek szenvedését. Minden egyes fordulatnál meg tudok ugrani, vagy amikor szenved a főszereplő, nem bírok egy helyben ülni.

Amikor kiléptem a moziból, teljesen el voltam gondolkodva, ez az, amit egy film tehet veled, elgondolkodtat. Csodálatosan éreztem magam a kollégáim munkája miatt. És felemelő, hogy ebben a szakmában dolgozhatok, hogy megoszthatom másokkal a saját élményeimet. Varázslatos, egy utazás… Mindenki a moziba!

Szeretettel,

B.

Fordította: mklau