

Blanca hétfői blogbejegyzése:
8 fokot mutatott a hőmérő, amikor vasárnap végre kimozdultam a lakásból. A gyönyörűen kéklő eget látván szinte úgy kellett magamra kényszerítenem a nagykabátot, de mentem és élveztem a légzést és a gyaloglást. A vasárnap az a nap, amikor szabadon tehetem ezt, nem mondom azt, hogy a hét többi napján nem teszek egy lépést se, de ha vennénk egy telefonos applikációt, és azzal lemérnénk a vasárnapi lépéseim számát és a hét közbeni lépéseim számát, nagy lenne a különbség.
Így bepótoltam azt, amire az elmúlt napokban nem nagyon volt alkalmam: gondtalanul sétáltam. Foglaltam asztalt egy kellemes helyen, ahol ebédeltem, és természetesen nem maradhatott ki a szokásos mozizás sem, most a Spotlight című filmre esett a választásom, amit egyébként nagyon ajánlok mindenkinek.
A célom olyannyira rendíthetetlen volt, hogy 8 km-t sétáltam. Tudom, hogy ez így kimondva nem nagy távolság, mert az amatőr futók nagyobb távot teljesítenek munka után és vacsora előtt, de nekem, az én menetrendem, munkám mellett, ez nekem nagy szó akkoris!
Egy ilyen vasárnap, amikor céltalanul szelheted az utakat keresve a napsugarakat a házak között, hogy felmelegítsék az arcodat és a kezedet: egy olyan vasárnap, amikor nem csinálsz semmit, de mégis sokat teszel magadért, vagy azokért, akiket szeretsz. Ez egy olyan nap, ami feltölt energiával egy egész heti kimerítő forgatás után, és így újból megkapod a löketet a következő ilyen hétre. Egy olyan nap, amire időről időre szükségünk van… Egy tökéletes vasárnap.
Szeretettel,
B.