Mai blogbejgyzés:

Nem tudom, mit szeretek jobban: a Királyok Éjszakáját vagy a Királyok Napját (ünnep Spanyolországban- szerk). Az előbbi lenyűgöz, és izgatott vagyok miatta, ugyanúgy, mint amikor kislány voltam. Az utóbbi pedig állandóan a bűvkörében tart, megrövidíti az alvásomat, mert reggel alig várom még ennyi idősen is, hogy szaladhassak a nappaliba, hogy megtudjam, hány ajándékot kaptam. Amit viszont utálok, mikor meghallom, hogy „na vége az ünnepeknek”. Igen, hivatalosan is vége, tudom. De azért ennyire hiper-realistának nem kell lenni, nem?

Az ünnepek, és ennek az illúziója addig tart, amíg mi úgy akarjuk: egyszerűen csak minden napra be kell jelölni valami különlegességet a naptárban. Megteheted, hogy időről időre beiktass egy-egy Királyok Éjszakáját vagy Napját. Igenis, megteheted, még akkor is, ha hivatalosan nem is ünnepnap, de milyen jó, amikor lefekszel este, és izgatottan várod a reggelt, hogy vajon milyen meglepetést tartogat az ébredés. De hogyan is? Nagyon egyszerű: tervezz kicsit előre.

Ezt teszem én most az utazásokkal. Így, hogy ilyen kiszámíthatatlan életet élek- bár ki nem, nem igaz?- nekiláttam utazási terveket készíteni, olyan úti célokkal, amik régóta izgatnak, és nagy álmaim (és had ne mondjam el, hogy amikor tervezgetsz, az idő is gyorsabban telik).  A legjobb példa: például egy kis kiruccanáshoz. Felesleges egy nagy, szuper utazást tervezni, nem kell ahhoz messzire menni, hogy jól töltsd el az idődet jó közegben. Ha úgy döntesz, hogy néhány alkalommal kisebb utakat szeretnél, akkor hidd el, még a repülőjeggyel is spórolhatsz. Én is így voltam Párizzsal. Szeretem Párizst. Mindig Párizsba akarok menni, mert az egyik kedvenc filmem egyik idézete is erről van: „nekünk mindig megmarad Párizs” (Casablanca- szerk). Szóval ma folytatom a „Kedvenc helyeim a kedvenc városaimban” sorozatot, amit már elkezdtem Berlinnel. És ugyanazt fogom tenni, mint annál a bejegyzésnél: ajánlok nektek helyeket enni, sétálni, várost nézni, amiket én preferáltam az ott eltöltött időm alatt.

Egész Párizs csodálatos, de talán a legszebb utca a környéken- nekem legalábbis- a Le Marais. Az épületek Stendhal-féle szindrómában tündökölnek, a járdák néhol repedezettek, de a hangulatos utcákon kedvet kapsz a végig sorakozó kávézókba és üzletekbe betérni.

Reggelihez, uzsonnához ajánlom nektek a Merci nevű helyet. Azt hiszem, simán lehet rá használni azt a szót, hogy „concept store”: gyönyörű épület, három emelettel, ahol ezer meg ezerféle dolgot lehet vásárolni (ruhák, bútorok, stb), és van egy kávézó-étterem része is többek között. A villásreggelit mindenképpen ki kell ott próbálni, nem csak a finom ételek miatt, hanem a gyönyörű hely látványa miatt is, legegyszerűbben megfogalmazni úgy tudom, olyan, mintha egy könyvtárban lenne az ember. Ugyanebben az utcában, kicsit feljebb van a Grazie, ami a Merci olasz étterme. A pizzák fenségesen isteniek. Igazából, jobb, ha foglalunk asztalt, mert általában mindig tele vannak, szóval, ha az ember a Le Marais-n sétál, megéri bemenni, foglalni egy asztalt, aztán elmenni egy kicsit vásárolni, és később visszamenni, vacsorázni mondjuk.

Ha Párizs központjáról beszélünk, akkor reggelizni vagy ebédelni a Water Bar-t tudom a legjobban ajánlani, ami a Colette-n belül van. Ez Párizs leghatalmasabb üzlete (és ez nem csak mítosz, tényleg így van!). A hely a Saint Honoré-n van, ami a város leghosszabb utcája, több üzlettel egymás követve, mint amennyit valaha láttam, na de a Water Bar az a fent említett üzlet földszintjén van, visszatérve. Az tel nagyon jó (hamburgerektől elkezdve, salátán keresztül a steakig, a legfinomabb szendvicsekig minden van), és a hangulatra sem lehet egy szavam se.

Ha valami tipikus, párizsi élményre vágytok, akkor véletlenül se hagyjátok ki, hogy megigyatok egy kávét a Ladurée-ben. Ez Párizs egyik legnevesebb teaháza, és szintén a Saint Honoré-n van, továbbá a különféle teák, kávék mellett, erről a helyről terjedt el a macaroon. Számomra egy kicsit drága ez a hely, de megőrülök érte, mert ez tényleg Párizs.

A Palais Royal egy misztikus és magával ragadó hely. Minden párizsi üzlet vágyakozó sóhajokat vált ki az emberből (hidd csak el, csak meglátod a kirakatokat, és megdobban a szíved), közöttük ott állnak a kis párizsi kávéházak, és itt van az a csodálatos étterem, ahol a klasszikus étel a steak sültkrumplival. Imádtam itt lenni, és gyalog is könnyen megközelíthető, ráadásul télen egyszerűen mesés a környék…

Az egyik gyengeségem, amit már többször is bevallottam, az a japán étel. Párizsban rengeteg híres, japán étterem van, mindenhol meg lehet őket találni a városban. Én a Tokyo Eat-et próbáltam ki, a Palais de Tokyo-ban, ami az egyik legmenőbb modern, művészeti múzeum a városban. Muszáj ott ennetek, ha szeretitek művészetet, és a jó kaját, ráadásul, ha délután mentek, akkor még egy kávét is elfogyaszthattok, gyönyörű kilátással az Eiffel-toronyra. A Palais de Tokyo hatalmas, azt se tudod, hova nézz. És van egy hatalmas ajándékbolt része is, ami akkora, hogy egyenesen, őrület, ami ott van.

Ha egy kicsit különlegesebb hotelt kerestek pár éjszakára, akkor feltétlenül a Hotel Amour-t ajánlom. Már maga a név is tetszetős, de belülről… minden szoba másmilyen, és maga a hotel tornácos étteremmel rendelkezik, minden bombasztikusan jó, nagyon francia és nagyon gazdag mindenben. Ja és találkozhatsz Wes Andersonnal, rendezőkkel, színészekkel, akiktől ledermedsz, aztán elmondhatod nekik, mennyire csodálod őket, és mennyit jelentenek számodra…

És persze a mindent verő program: séta a Szajna két partján, meglátogathatod a Jardín des Tulieires-t, ott leülsz egy padra, és nem csinálsz semmit, csak nézed a magad előtt zajló életet nyugodtan. Nem rossz, nem igaz?

Bisous,

B.

Utóirat: Tudom, hogy ezer meg egy helyet nem említettem meg (Párizs!!!), de ezek azok a kedvenc helyeim, amikben eddig még sosem csalódtam. Remélem, hogyha elmentek Párizsba, nektek is annyira tetszeni fog, mint nekem. Én pedig továbbra is tervezem az útjaimat, akár ide is, mert ez a város végtelen.