A Cruz Roja Española magazinban van egy interjú Blancával, aminek a fordítását el is olvashatjátok, a magazin szkennjét pedig a galériában megnézhetitek.

Blanca Suárez: „Ha szolidáris vagyok, az jó szándékból és szívből jövően van.”

Habár audiovizuális kommunikáció-szakos hallgató volt, mégis színésznő akart lenni. És nem csak, hogy elérte a célját, de ő lett napjaink egyik legnagyobb sztárja. Blanca Suárez (Madrid, 1988) legutóbbi, kissé szürreális filmjében, a Mi gran noche-ban komikai tehetségét is megmutatta, Álex de la Iglesia kezei alatt. A játékidő tele van fekete humorral, ami úgymond nevetségesség teszi a háttérben húzódó felszínes és érzéketlen társadalmat. Blanca úgy gondolja, hogy ez a karikatúra nagyon is diagnosztizálja azt a világot, amelyben most élünk, és bár a hírek, meg minden elkeserít minket, mégsem változtatunk. A színésznő viszont támogatja a jó ügyeket, például az egészségügyi felhívásokat is fontosnak tartja. Egyike azon leginkább elkötelezett filmművészeti arcoknak, akik a mellrák elleni küzdelemre próbálják felhívni a figyelmet.

CRE: A Mi gran noche egy könyörtelen támadást ábrázol egymás ellen a képernyőn. Van kis vagy sok igazság benne? Te szenvedtél már ilyesmi miatt?

B: A legnagyobb hátba szúrások és támadások a tv-képernyőn és mozivásznon történnek. Aki ebben a szakmában dolgozik, az tudja, hogy a valóság és a fikció két külön dolog. De ami fontos az az, hogy sajnos az igazi valóságban még jobban fel tud borulni a világ rendje. A hírek a tv-ben pont erre világítanak rá… hogy milyen szörnyű dolgok történnek. Egyszerűen csak kapcsolt be egy este a tv-t a híradóra, és rájössz, hogy az élet keményebb a legkeményebb filmnél is.

CRE: Színésznőként egy példaképnek kell lenned szakmailag és kötelezettségvállalás szempontjából is, mert benne vagy a köztudatban. Mekkora felelősségnek érzed ezt?

B: Igyekszem nem osztogatni tanácsokat, mert az nem az én dolgom, nem vagyok én senki olyan, akinek jogában áll a legfontosabb témákban – például egészség, vagy életviteli szokások- megmondani, hogy igenis ezt kell tenned, mert ez a jó. Együttműködök fontos felhívásokban igen, mert szükségesnek érzem, de annak egyéni döntésnek kell lenni, hogy ki milyen ügyet támogat, mert nincs két egyforma ember. Úgy érzem, ezt a felelősséget igazságtalanul akarják néha ránk, színésznőkre kiszabni, mert ebbe olyan dolgok tartoznak, ami nem feltétlen a mi munkakörünk.

CRE: És valójában részt veszel egy felhívásban a mellrák elleni harc arcaként, amely során például már a hajadat is rózsaszínre festetted, hogy felhívd a figyelmet erre az ügyre…

B: Évek óta már, hogy támogatom ezt az akciót, igen. Sajnos, személyes tapasztalatom is van a rákkal közeli ismerősöm által és úgy vélem, akármennyire is érzékenyen érint a téma, fontos részt vennem ebben a felhívásban, hogy egy napon megelőzhető legyen ez a betegség. Minden új lehetséges információ erről a betegségről életmentő lehet, megtaníthat arra, hogy bármely változást észlelsz magadon, akkor azonnal cselekedj, megtanít arra, hogy nem szabad erről titkolózni, mert másoknak is segíthetsz azzal, ha a saját tapasztalataidat is megosztod.

CRE: Bármiféle megelőzés fontos az egészséghez, de a mellrák is megelőzhető például?

B: Ez a típusú rák rendszeres elődleges vizsgálatokat igényel, meglesz a kórtörténet, szakvélemények, és ez nagy segítség tud lenni, ha netalántán az illetőbél diagnosztizálják a mellrákot, és így elsőbbséget is élvezhet a beteg. Sok technikai és humán erőforrás biztosítja, hogy a betegség ne jöjjön elő újra a páciensen, továbbá a kezelésére is vannak eszközök, de még mindig több és jobb információkra van szükség a megelőzéshez, hogy a későbbiekben még kevesebb nőt érintsen ez a betegség.

CRE: A hírnév segít abban, hogy jobban tudjon terjedni az üzenet, és több emberhez eljusson?

B: Én több karitatív tevékenységben is együttműködök, de próbálom nem a publikum előtt csinálni. Az, hogy ismert színésznő vagyok, nem jelenti azt, hogy el is kell mondanom, hogy kinek segítettem, és kinek nem. Én azért jótékonykodom, mert ezt érzem jónak. Persze vannak olyan esetek, amikor elvállalom a részvétet egy publikus felhívásban, mert tudom, hogy így nagyobb figyelmet kaphat az a bizonyos ügy, de akkor is nagyobb részben vállalom az együttérzésből, és ha együttműködök egy jó ügy érdekében, akkor csakis a jó szándék hajt, és szívből teszem.