Blanca mai blogbejegyzése:

Mindig is szerettem a lehetetlen keveredéseket, talán ez az a mondat, amit használnunk kell, hogy megértessük magunkat a világgal, mert a valóságban ezek nem lehetetlenek, hanem ugyanolyan választás, mint bármelyik másik. A legutóbbi „furcsaságom” (nagyon sokak szerint az) öltözködés terén az a szett, amit az egyik televíziós műsorban viseltem nemrég. Ez nem állt másból, mint egy pólóból (aminek az a különlegessége, hogy garbós a nyaka), és egy ceruza szoknya matt, fekete flitterekkel. Nekem ez egyáltalán nem furcsa összeállítás. A szoknya és oversize póló kombináció egy mindig visszatérő divatos look, különösen akkor a leghasználtabb, amikor például az ember vacsorázni megy, mondjuk a barátaival; és ellenben azzal, amit sokan mondanak, szerintem jó választás volt a felső, nekem nagyon is tetszik.

Read More

Blanca tegnapi blogbejegyzése:

Úgy tűnt, hogy a Mi gran noche– maraton véget ért, de… Nem! Ezt az ünneplős hetet méltón zártuk le azzal, hogy átvehettük az év legjobb filmjéért járó díjat egy neves magazin díjkiosztóján (Cosmopolitan, de mivel a Vouge-nak ír, nem nevezheti meg- szerk). Úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy kevesebb, mint egy hete jelent csak meg a film, mégis nagy figyelmet kapott, és ezek szerint az embereknek nagyon is tetszik (na, ez a legjobb, ami történhetett velünk). Szóval, mint egy kedves cigány-család, elővettük a legszebb ruháinkat, összekészülődtünk és Rafa (Raphael) vezényletével mentünk, hogy begyűjtsük a díjunkat, amit hazánk egyik legszebb színésznője adott át nekünk: Leonor Watling (van nála szebb??). Odaértünk, és igen, ez volt az év bulija, mindenki ott volt. És amikor azt mondom, mindenki, MINDENKI. Egy tűt nem tudtál volna leejteni. Azt kapjátok ki, hogy még Hasta Hope, Bibiana Fernandez kutyusa is jelen volt (és tudjátok mit? Legközelebb fogom az én kis Pistachomat, viszem magammal és vele fogok pózolni a vörös szőnyegen). Raquel Sanchez Silva volt a felelős a hangulatért, a szórakoztatásért, ő volt a műsorvezető, és valljuk be, olyan humora van a nőnek, hogy egy szavunk se lehet, mert irtózatosan jó kedv uralkodott a helyszínen az esemény elejétől a végéig, ráadásul rengeteg régi ismerőssel is találkozhatott az ember, szóval remek volt minden.

Read More

Blanca mai blogbejegzésében a Mi gran noche premierjéről írt. Új képek most nincsenek, de a bejegyzést elolvashatjátok magyarul.

Igen. Végre elérkezett a mi nagy éjszakánk, a Mi gran noche éjszakája.

Sok- sok hete vártuk már ezt az estét, már majdnem minden előkészülettel végeztünk. Interjúk pipa, sajtótájékoztatók pipa, promócionálás pipa, már csak a megfelelő szmoking és ruha kellett, hogy megjelenhessünk a vörös szőnyegen, aztán a fények kialudjanak, és meghalljuk Luis Callejo hangját a még sötét képernyőn.

Amikor megláttam a ruhámat estére, megörültem. Már rég óta kinéztem ezt a váll nélküli ruhát erre a napra, de folyamatosan rettegtem tőle. Nem túl merész-e, nem túl kirívó, megfelelő-e egy ilyen eseményre, és egyáltalán én felvehetem-e az én testalkatomhoz… De aztán pár hónap elteltével rájöttem: az idő gyorsan múlik, és nekem olyan a testem, amilyen. Természetesen, belülről próbáltam bátorítani magam, hogy most vegyem fel, mert mi van, ha később nem lesz pont ez, akkor mikor fogom ezt a ruhát felvenni, ha nem most?

Read More

Feltöltöttem a galériába Blanca csütörtöki blogbejegyzésének képeit, a szöveg fordítását pedig el is olvashatjátok.

„A tegnapi egy nagy nap volt”. Ez a mondat jellemzi a szülinapokat. Egész évben ezt a napot várod, de amikor elérkezik, úgy érzed, úgy halad el melletted, mint a villám, és próbálod élvezni, hiába érzed rövidnek ezt a napot. Fura, ez a nap tele van érzelemmel. Egy filmpremier szinte mindent kiszív belőled, elveszi minden idődet és energiádat, azt se tudod, hol áll a fejed, és próbálod túlélni a napot, de tudod, hogy még másnap is szinte használhatatlan leszel… És persze, hogy a másnap a szülinapom. 27. Így van. Tökéletesen igaz ez (és minden évben így reagálok), mindig azt gondolom: „anyám, mindjárt 30 leszek”.

Read More

Ma új bejegyzést kaptunk Blanca blogján, amit már el is olvashattok, a képeket pedig a galériában megtaláljátok.

Vannak idők, amikor nem akarok mást, csak átmenni kényelmesbe. Csak sétálni a füvön, érezni a talpam alatt a nedvességet, és a lábam is benyirkosodik. Ilyenkor az a legkevésbé fontos, hogy mi van rajtad, nem érzed magadon a ruhákat, de érzed, hogy ki vagy, és mi vesz körül. Emeld a kezeidet a levegőbe, csukd be a szemed, és érezd, hogy úszol. Néha egy megörökölt nagy póló az összes ruhád, és nem fedi más az arcod, mint egy napszemüveg. Nem kell mindig jelmez, vagy csillogás, hogy csodálatosan nézz ki: vannak azok a pillanatok, amikor hagynod kell, hogy a hajadat a természetben a levegő szárítsa meg, és jól kell magad érezned egy egyszerű pamut pulóverben is. Vannak pillanatok, amikor séta közben érzel minden egyes fűszálat, olyan mintha a lábad is a földből gyökerezne ki, megcsillan rajtad egy fénysugár, és az univerzumban érzed magad. Vannak alkalmak… amikor ez minden, ami számít.

Szeretettel,

B.

Elolvashatjátok Blanca mai blogbejegyzését, ami ezúttal a múlt csütörtöki ghd eseményről szól. A galériába közben kerültek fel még új képek is, főként a második és harmadik megjelenésről.

Az első dolog, ami bennem volt, amikor bementem a fotósok elé, hogy mennyire rettegek attól, vajon ez a sárga szín hogyan áll rajtam. Soha nem voltam gyerekes viselkedésű, de rájöttem, hogy sok ember viszont még az. Elolvastam sok címlapos írást (nem azokat, amik a privát életemet taglalják, hogy éppen reggel mit csinálok, aztán utána mit csinálok), és egyen megakadt a szemem: „A szűk ruhájával akarja Kim Kardashiant utánozni.” Ember… Utánozni, utánozni… Az az igazság, hogy az a nő egyszer sem futott át az agyamon, amikor a ruhát választottam. Nem tudom, hogy ez a cím pozitív vagy negatív jelző akart felém lenni, de persze ha bóknak szánták, köszönöm, a teltebb nők a jobbak, nem a csontvázak. Nagyjából megfelelő annak a csajnak a testfelépítése, nagyjából megfelelő a stílusa is, majdhogynem elfogadható, hogy napi szinten 80 selfiet-t posztol magáról, vagy, hogy ha nem sportol, akkor hülye fűzőkkel teszi magát karcsúbbá, de az biztos, hogy ez a nő képviseli a teltek táborát, és nem rejtegeti a „görbéit”(oké, néha az ellenkezője).

Read More

Már el is olvashatjátok Blanca mai blogbejegyzését magyarul, a galériában pedig megnézhetitek hozzá a képeket. Ismét kaptunk egy videót is, amit a következő linken tudtok csak megnézni: megnézem a videót.

Közreműködik Elizabeth Arden. A krémek világa. Atyaég! A kozmetikumok eme csodás, és ismeretlen tája, ahol sosem tudhatod, hogy éppen eltalálod azt a terméket, amire a bőrödnek szüksége van, vagy kifogsz egy olyat, ami nem jó neki. Ahogy az élet minden területén, itt is jó, ha egy szakmabelitől fogadsz el tanácsot, ő megmondja, milyen típusú bőröd van, és milyen terméket érdemes használnod, ami megteszi hatását. Utána, jön a próbálkozás, ahogy mindig mindenben az életben, és ha egy márka nem válik be, akkor próbáld ki a következőt, sorra, amíg nem találod meg a tökéleteset, de olyan összetevőjűt, amit neked ajánlottak.

Read More

Ma sem kaptunk új képeket Blanca blogján a színésznőről, de a bejegyzést már el is olvashatjátok.

Péntek este olyat tapasztaltam, amit veletek is meg szeretnék osztani. Egy fárasztó hét után a péntek májusi esőként érkezett. A terv? Mozis este kis nassolással (amit a paparazzok olyan ultra érdekesnek tartanak, hogy úgy döntenek követnek végig, és nagyon közel merészkednek, és amikor azt mondom nagyon, az tényleg nagyon. És akkor úgy döntenek, még ott is kattogtatják a gépüket, mintha még nem láttak volna ember moziba menni). Több ötlet is volt, hogy mit nézzek, de pár nappal ezelőtti anyukám „mozis délutánja” a barátnőivel egyértelművé tette a döntést: Az ismeretlen Dani de la Torre-tól (mostanáig ismeretlen, nekem legalábbis, de azt hiszem közelebbről meg kéne ismerkedni vele). Anya azt mondta: „Ha könnyen emészthető filmet akarsz, hát ez nem az. Lesújtó! De egy remekmű!” Hónapok óta beszédtéma volt ez a film, és azt hiszem, hogy hiába mesél róla egy olyan, akiben megbízol, neked meg kell nézned, hogy magad győződj meg róla, hogy milyen, akár tetszik akár nem. Úgyhogy megvettem a vödör popcornomat, egy üdítőt és futás, mert már késésben voltam, besiettem a terembe a helyemre, hogy egy másodpercet se kelljen kihagynom.

Read More

Ma nem kaptunk új képeket Blanca blogján, de a bejegyzést már el is olvashatjátok magyarul. Fordította: mklau.

Ezen a héten egy olyan eseményt tapasztalhattunk meg, amire körülbelül csak háromszor van az életünkben lehetőség: a vérhold az égen. A cím kevésbé komor. Olyan, mint egy horrorfilm, de persze nem erről van szó most. Két esemény együtt jelentkezett: a szuperhold és a holdfogyatkozás. Igen, nekem is kínaiul hangzott, mikor mondták. A szuperhold akkor jelentkezik, amikor a lehető legközelebb van a Földhöz, pontosan 384.500 km-re, és ez egy teli újhold. A Hold a Nap másik oldalán kerül közé és a Föld közé, ezzel 14%-kal nagyobbnak látjuk a Holdat, mint általában, és sokkal fényesebben. Már láttunk holdfogyatkozást, nem? A Nap, a Föld és a Hold tökéletesen sorakoznak, és a Hold elhagyja a Föld árnyékát. De most nyitott.

Read More

Ma végre már el is olvashatjátok Blanca blogjáról a hétfői bejegyzést. A fordítást mklaunak köszönhetjük.

Az egyvelegek mindig is vonzottak, van bennük valami különleges, és a keveredéstől függően, kiadja a te saját személyiségedet. Minden téren meghatározza, ki vagy te, akár a barátaid különbözőségeiről van szó, miket ötvözöl a lakásod dekorálásánál, vagy öltözködéskor. Nincsenek fix szabályok, nincsenek megadott normák. Tetszik valami? Próbáld meg, lehet, hogy pont egy olyan ruhadarabbal lesz jó, ami teljesen az ellentéte. Unalmas, ha például egy baráti társaságban egysíkúság van, ha nincsenek különbségek. Persze megvannak a „közös helyzetek”, de a csomagolás attól még lehet más. Nemrég azt mondták nekem: látva téged és a barátaidat így egy asztalnál, vicces, olyan mintha egy castingot tartanál a barátkör témában, mintha a Gran Hermano (a spanyol Big Brother– szerk) lenne, a legjobb minden kategóriából. És ez igaz! Észrevettem már, mindannyian más szülők gyerekei vagyunk, különbözőek kívül-belül, de mégis egységesek, megéltünk sok mindent együtt, jót és rosszat, és ez az a kapcsolat, ami szinte elpusztíthatatlan.

Read More

Blanca a tegnapi blogbejegyzésében folytatta beszámolóját a San Sebastian Filmfesztiválról. A galériában 5 képet nézhettek meg, valamint elolvashatjátok a bejegyzést is. A fordítást ismét mklaunak köszönhetjük.

Folytassuk ott, ahol pár napja abbahagytam. Amikor elmész egy ilyen fesztiválra, ritkán végződik úgy, hogy lett volna egy kis időd feltöltődni, pihenni, vagy, hogy egy rég nem látott ismerőssel beszélgethess kicsit, esetleg megigyatok egy kávét. A napirend óramű-pontosságú, nincs egy kicsike rés, egy elpazarolt másodperc sem. Különösen így van ez a San Sebastian-i fesztiválon. Ne felejtsük el, hogy ez ott van a világ elsőszámú filmfesztiváljai között, akárcsak a cannes-i, a velencei vagy a berlini. A bőröndünkben elég csekély számú „normális”(hétköznapi- szerk) ruha volt, amikor megérkeztünk: mivel minden időnk a film promóciójához volt kötve, a prezentáció, a sajtótájékoztató, nem beszélve a premierről. Így csupán a biztonság kedvéért váltásruhaként vittem egy melegítőt, egy farmert és egy egyszerű pólót. És persze, hogy egy bőrdzsekit, mert úgy tűnt az északi szférában szükség lesz a réteges öltözködésre…

Read More