Elolvashatjátok Blanca tegnapi blogbejegyzését. A képeket nem töltöttem fel újra, mert egy korábbi bejegyzésben már láthattuk őket, de ezen a linken megnézhetitek.

Ma egy olyan valamit fogok elkezdeni, amit mindig is szerettem volna, amit ti is mindig sokat kértek a kommentjeitekben, de mostanáig nem csináltam meg. A kedvenc helyeimről fogok nektek mesélni a kedvenc városaimban. Visszaemlékezek az eddigi utazásaimra, helyekre, amik számomra különlegesek, amik mások, mint amihez hozzászokott az ember, olyan utakról mesélek majd, amik folyamatosan visszatérnek az álmaimban, és újra megcsinálnám. Igen, szeretem ezt a kanapén henyélős, nosztalgiázós dolgot (főleg, most ebben a hidegben, ami kinn van). Viszont ki kell használnom az időmet, ha utazni szeretnék (mert nem sokszor jut ilyenre, a szakmám miatt), és jól meg kell fontolni, hogy hova akarok menni, mit akarok enni, mit akarok látni, mit akarok vásárolni. De nem? Én nagyon tudom értékelni, amikor tanácsokat adnak nekem egy olyan helyről, amit még nem ismerek, így remélem, hogy hasznosnak találjátok majd ezt a bejegyzést, és kedvet tudok nektek adni ahhoz, hogy megismerjetek új dolgokat.

Ez a hideg időjárás (nemrég pár mini jégcsapot véltem felfedezni Pistacho bajszán) Berlinre emlékeztet. Berlin a filmváros, Berlin a hideg város, Berlin a hatalmas sétálóutcák városa, Berlin a legfinomabb kávék városa, Berlin azon csodálatos boltok városa, amikre nem is számítasz. Programok, amiket nagyon szeretek ebben a városban: állatkertbe menni, ami valami csodás (és itt látható Knutt, a jeges mackó), kiválasztani az egyik múzeumot a Múzeum-szigetről és megnézni, olyan helyeket felfedezni, ahová a turisták nem szoktak járni, sétálni a Tiergarten-ben, elmenni a vidámparkba, és felülni mindenre, amíg HALUCINÁLNI nem kezdesz… és csinálni sok-sok-sok képet.

Ami nekem a legjobban tetszett Berlinben, az a sok séta volt a Prenzlauerberg-en, a Mitte-n, a Friedrichsein-en és a Kreuzberg-en. És volt egy dolog, ami engem nagyon fellelkesített: Berlinben bármikor ehetsz napközben. Reggeli – ebéd – vacsora – vissza újra reggeli – uzsonna – vissza újra uzsonna – vacsora non-stop. Azt mondják, ez azért van, mert Berlinben sokat járnak el éjszaka és a bulizás meghozza az étvágyat… Meglehet! Meg én például olyan vagyok, hogy ha elmegyek várost nézni, akkor elveszítem az időérzékem, keringek órákon át az utcákon, és bizony megéhezek, s örülök, hogyha be tudok ülni valahová megenni egy kis szendvicset.

És íme, pár kedvenc helyem Berlinben, ahová beülhetünk enni:

– White Trash: egy igazi Habruger-ház, ahová beülhetsz, miután a nap folyamán körbejártad a várost. Van egy olyan hamburger, amit úgy hívnak, hogy „Elvis”, ami megérdemelné, hogy írjanak róla egy költeményt. Mindenesetre a hely csúcs szuper, élő zene van, és az ülőhelyek is piszok kényelmesek.

– Il Due Forni: Egyszer megkérdezték tőlem, hogy voltam-e már az anarchista pizzériában, Berlinben. Miiii? Anarchista pizzéria? De az micsoda? Nos, ez egy brutális hely (szuper meleg télen, nyáron pedig egy remek teraszt nyitnak meg neki), ahol hatalmas, és valami isteni pizzákat készítenek (épp nyáladzok most is, ahogy visszaemlékezek). Amiért anarchistának nevezhetik, az a pincérek, a hely szellemisége miatt lehet, és talán azért, mert például ha Caprese salátát rendelsz, akkor neked beleszelni a paradicsomot és a mozzarellát. Jó üzlet, nem?

– Monsieur Vuong: ez pontosan az a hely, amit már említettem: egy isteni hely, ahol hatalmas tál thai kajákat ehetsz (inkább nem mondom meg, mennyit ettem egy bizonyos pikáns tésztás levesből decemberben-januárban, Berlinben), abban a szent órában, amikor akarsz, mikor felébredsz, vagy mikor kedved van. A felszolgált tányérok, rajta az étellel akkorák, mint te magad, és még a halottakat is feltámasztanák.

– Mädchenitalianer: ez Berlin egyik legnevesebb utcáján található, nagynevű boltok fel és le, szuper kávézók, kitűnő éttermek… Egy délután nem elég erre az utcára, én mondom. Na, erről az étteremről csak egy dolgot mondok: tészta fügével és parmezánnal. Vagy tészta citromos mártással. Vagy tészta paradicsommal és kakukkfűvel. Oké… Már három dolgot mondtam.

– Pasternak: Ez az eddig felsoroltak körén kívül esik, és teljesen más is, mint a fentiek, tökéletes hely, ahol hétvégén bandázni lehet. Ez egy orosz étterem, és az eddigi utazásaim során a LEGHATALMASABB, LEGŐRÜLTEBB, LEGBŐSÉGESEBB hely. Lehetetlen keverékek sokasága van tálalva egy kilométeres hosszúságú asztalon (füstölt lazacos palacsinta? Kaviáros croissante? Öhm hello?), és esküszöm ott maradtam volna élni. Nem múlik el úgy vasárnap, hogy ne gondolnék a helyre…

A bulis helyeket rátok hagyom, biztos, hogy találtok ti!

Szeretettel (Berlinnel, és hideggel),

B.