Elolvashattok egy interjút Blancával, amit a Divinity készített a Lo que escondían sus ojos sajtótájékoztatóján.

Negyvenes évek. Franco diktatúrája. Marquesa Sonsoles de Icaza, akit Blanca Suárez alakít, beleszeret Ramón Serrano Suñezbe, a sógorba. Akaratlanul szövődik köztük szerelem. Mindketten házasok, és az érzelmeiket titokban kell tartani. Innen kezdődik minden: társadalmi nyomás, politikai intrika, féltékenység, indulatok. A lenyűgöző Blanca Suárez és társai  a „Lo que escondían sus ojos*”-ról meséltek, melynek forgatásai nemrég fejeződtek be.

Az első kérdés, amit muszáj feltenni… Mit rejtenek Blanca Suárez szemei?

Hát rejtenek valamit… aminek rejtve kell lennie (nevet). Mindenkinek van olyan, amit magunkban őrzünk.

El tudnál fogadni egy ilyen titkolt, rejtett, tabu-szerelmet, mint ami a szereplőknek van?

Nem tudom. Ehhez egy bizonyos helyzetben kéne lennie az embernek: házasság, különböző társadalmi szférák… uff, tiszta káosz, és elég ijesztő.

A szerelemért mindent?

Az életben nem mindent. Sem a szerelemben, sem semmiben. Sokkal jobb olyan szerelemben élni, ami szabad, amiben nem a négy fal között kell ülni együtt, egymást bámulva. Ez nem minden.

Mesélj Sonsolesről.

Nem olyan szenvedélyes, mint amilyennek tűnhet. Azt mondják, nagyon rideg, gőgös nő volt. Eléggé felsőbbrendű személyiség, és nagyon kevés emberrel ápolt jó viszonyt, szinte senkivel, a gyerekeivel is alig. Aztán ez az élete felborult, amikor a képbe került ez az ember. Sonsoles nem ismerte a szerelmet, sem a szenvedélyt, semmit. Ő csak azt tudta, hogy amit tennie kell, az a házasság udvariasságból, mint ahogy sok ember elvárta abban a korszakban.

Van közös tulajdonságotok?

Szinte semmi. De szerintem, nem csak úgy lehet megérteni egy embert, ha hasonlítotok. Sok mindent nem értek az ő életéből, mert más korszakról van már szó, már nem azt a világot éljük. De ő nagyon elsőosztályú…

Ellen kellett állnod, hogy ne kritizáld a karaktert?

Igen, igen. Olyan ember volt, amilyen, és nekem az a feladatom, hogy eljátsszam, nem pedig, hogy ítélkezzek.

Éreztél valaha, olyan rád nehezedő nyomást, mint ő?

Akkoriban az utcán járkáló újságíróktól kellett tartani, mert ha ők valamit megtudtak, a dolgok fénysebesen kezdtek terjedni, mára ez és a sajtó is megváltozott. Ma viszont már bárki lehet paparazzi, csak egy kattintás a mobillal…

Nagyon óvod a privát szférád, nem igaz?

Így van, nagyon. Szeretek olyan lenni, amilyen, és nem is kívánok ezen változtatni. Nem fogom feláldozni az életemet semmiért, nem fogom senkinek az orrára kötni, mit beszélgetek séta közben. Senkinek semmi köze hozzá.

Azt olvastam, a könyvbéli család nem volt elragadtatva a sorozat létezésétől…

Nos, nem azzal van bajuk, hogy a sorozat vagy a könyv létezik, hanem, hogy egy olyan időszakról van szó, ami egyiküknek sem volt könnyű. Így kezdődnek a pletykák. Látunk egy szerelmi történetet, de az érintetteknek nem tetszik, mert árthat nekik. És ezt tiszteletben kell tartani.

Beszéltél a családdal?

Nem, ők kimaradtak.

Milyen volt a munka Rubénnel?

Nagyon jó, én eddig őt nem ismertem. Persze ismertem, de személyesen még nem. Nagyon jó munkatárs, és rengeteg nyugalmat sugároz, és ezért egy élmény volt együtt dolgozni vele. nagyon sokat nevettünk, és teljes nyugalomban dolgoztunk. Ő egy nagyon türelmes, törekvő ember.

Megijesztett, hogy egy időben közeli, valós személyt kellett alakítanod?

Eléggé. Az előny az, hogy nem az egész világ ismeri. A férfit igen Franco révén, de a karakterük nem annyira történelmi.

Ő egy olyan nő, aki imádta a divatot…

Így van. legtöbb idejét ez töltötte ki.

Téged érdekel a divat?

Nagyon. Ezen a forgatáson renget negyvenes évekbeli ruhát viseltünk. És imádtam. Csodálatos hangulatot adott az egész munkának.

Hogy állsz azzal, mikor kritizálnak?

Nem veszem rossz néven, sőt akiket ismerek és tisztelek, azoktól tanácsot is szoktam kérni. 27 éves vagyok, és ha most nem fogadom meg a tanácsokat, akkor soha nem lennék jó. Ha meg azt kritizálják, mit viselek, az nem érdekel. Persze van stylist, és menedzser, akik be szoktak segíteni, de az én saját ízlésemen belül, mert arról van szó, hogy én mit szeretek.

Miről álmodik Blanca?

Nem szoktam  álmodozni, mert már megtanultam, ha az ember álmodozik, és nem teljesül be a legfőbb vágya, akkor az padlóra is küldheti. Vannak, amik valóra válnak, vannak, amik nem. Vannak céljai mindenkinek, de nem úgy kéne lennie, hogy azt mondjuk „öt éve múlva ezt meg ezt akarom”… Mert öt év alatt annyit változhatsz, hogy mindig mást akarsz majd.

Mostanában több társad is, mint például Miguel Ángel is neki vágott az amerikai kalandnak. Te nem tervezed?

Éppen egy fordulóponton vagyunk, ami kívülről is látható, hogy bármerre lehet menni, dolgozni. Sok más országban is szeretek dolgozni, nem csak az Egyesült Államokban. A probléma az, hogy vannak olyanok, mikor csak kevés időt tudunk eltölteni egy bizonyos helyen, és menni kell tovább, aztán majd nyáron visszatérünk. De persze válaszolva a kérdésre, szívesen átélném azt az élményt, igen.

Sokan már az új Penelopénak hívnak…

Jó lenne elérni, amit ő, de Penelopéból csak egy van.

*Lo que escondían sus ojos – „Mit rejtenek a szemeik”

www.divinity.es